Elérkeztünk tehát a Non-Farm Payroll adatokhoz, melyek rendszeresen vérfürdőt okoznak mind a makrogazdasági, mind pedig a tőzsdei környezetben azzal, hogy a magas volatilitás miatt rengeteg kereskedő húzza a rövidebbet.

A 0.2%-os havi növekedést tartó amerikai átlagos órabér azt jelzi, hogy a béremelések továbbra sem tartanak lépést az infláció emelkedésével, ami a munkavállalók reáljövedelmének további csökkenését fogja eredményezni. Ez kifejezetten rossz hír aktuálisan a munkavállalóknak. Gazdasági szempontból ugyanakkor, ha az átlagórabérek követnék az infláció emelkedését, az csak még magasabb inflációt gerjesztene, ami a jelenlegi állapotnál is rosszabb gazdaságot eredményezhet. persze nem mondom, hogy emiatt legyünk boldogok, de valóban lehetne rosszabb is.

A stabil, 0.2%-os bérnövekedés ugyanakkor arra is utal, hogy a munkaerőpiac némileg stabil a fizetések terén, de szinte biztosan fogyasztói vásárlóerő csökkenéséhez vezethet, mert nem elegendő a jelenlegi inflációs nyomáshoz ellensúlyozásához.

Éppen ezért a Fed is erősen mérlegeli a folyamatos bérnövekedés, és az infláció különbséget, hogy meghatározhassa, meddig feszítheti a húrt..

Mivel a fogyasztói költekezést csak az emelkedő órabérek idézik elő, a tőzsde általában negatívan reagál a stagnáló bérnövekedésre, hiszen ezzel a vállalati bevételek is csökkenhetnek, és a GDP növekedés is visszafogott, vagy csökkenő lehet. A devizapiacon a folyamatos, gyorsulás nélküli bérnövekedés tompíthatja az agresszív kamatemelésekre vonatkozó várakozásokat, ami szintúgy hatással van a DXY-ra.

Ha a munkaerőpiac továbbra is a küzdelmekről, és süllyedésről árulkodik, és a munkaadók ismét leépítéseket eszközölnek a következő év elejétől, a bérek további stagnálására kell számítani. Emellett ha az infláció tovább emelkedik, ez tovább gyorsíthatja az imént felvázolt forgatókönyv kimenetelét.

Az új adatok alapján történő konklúziók a TOTM PRO szint élő bejelentkezéseiben szerepel minden hétfőn és csütörtökön.