A nyugati demokráciák már régóta gyanakvóak a szolgálattal szemben, két okból: az adatgyűjtéstől való félelem és a vélt vagy valós kínai állami befolyás miatti propaganda miatt. Az előbbi azt feltételezi, hogy a több milliárdos felhasználói bázissal rendelkező szolgáltatás néha intim részleteket is tud a felhasználóiról – bár az ezzel való visszaélést csak két újságíró megfigyelése során sikerült bizonyítani.

Az utóbbi az a félelem, hogy a kínai tulajdonos ellenőrizheti, milyen videókat látunk a TikTokon, befolyásolva a helyi vagy globális politikáról és közügyekről alkotott véleményünket. Azok után, amit Oroszország a 2016-os amerikai választások kapcsán megpróbált tenni a Facebookon, és azóta sem mondott le ilyen ambícióiról, ez legfeljebb vágyálomnak tűnhet, de közel sem lehetetlen. Ezzel összhangban több amerikai állam és intézmény, valamint az óceánon túl például az Európai Bizottság is megtiltotta alkalmazottai tweetelését.

A szolgáltatás betiltása elkerülhetetlennek tűnt, miután az amerikai képviselőház kereskedelmi bizottsága egyhangúlag elfogadott egy törvényjavaslatot, amely betiltaná a platformot, ha a kínai ByteDance nem adná el a TikTok-ban lévő amerikai érdekeltségeit.

Nem tudni, mi vette rá az ötven törvényhozót, hogy zárt ülésen, teljes konszenzussal döntsenek erről, de ismerve az amerikai politika polarizált jellegét, ezek meggyőző érvek lehettek – nem véletlenül kérték a szenátorok, eddig sikertelenül, hogy legalább részben hozzák nyilvánosságra őket. De még ez sem tudta jelentősen lassítani a törvény hatályba lépését.